[ Pobierz całość w formacie PDF ]
a villásreggelit, a legjobb fekete selyemruhájában. Másképpen nem is
lett volna hajlandó a magas rangú vendég színe elé lépni. Csak a feje
reszketett kissé, részben a büszkeségtQl, hogy ilyen nagyúr lépte át a
kúria küszöbét, részben pedig, mert a fekete gálaruhát az évek során
kihízta, és minden varrás recsegett-ropogott, azzal fenyegetve, hogy
szétpattan.
A vendég egyedül érkezett. Tapintatosan otthon hagyta Sattenfeldet
is, mert attól tartott, hogy a tanácsos úr gúnyolódna Romitten szerény
körülményein. P maga egyszerqen, közvetlenül viselkedett, semmi póz
nem volt a megjelenésében. Heinz is oldott hangulatban volt így hát
ezen a csendes reggeli órán zavartalanul lerakhatták egy Qszinte
barátság alapjait.
EttQl kezdve, ha a miniszterelnök kikapcsolódásra vágyott, kiment
Romittenbe. Néha csak a földeken akadt rá a vendéglátójára, de ez
cseppet sem zavarta. Ha sikerült egy órácskát beszélgetnie
Romittennel, már elégedett volt.
Sattenfeldet rettenetesen bosszantotta ez az illetlen barátság , és
gondoskodott arról, hogy a tartományi kormány is értesüljön a
kapcsolatról egy elfogult és rágalmaktól hemzsegQ levélbQl. De ezzel
csak azt érte el, hogy a fQnöke még kevésbé törQdött a véleményével. Ez
a barátság természetesen semmit sem változtatott Heinz anyagi
helyzetén. Talán még keményebben dolgozott, mint azelQtt. Felejteni
szeretett volna, és a munkában keresett menedéket. Warnstettenbe
többé nem ment át. Fred megint elutazott, de elQtte egy este még
meglátogatta a barátját. Szomorúan számolt be arról, hogy a szülei
viszonya rosszabb, mint valaha.
Anna Warnstetten teljesen megváltozott. Minden szeretetét Lenára
összpontosította, aki csendes bánatban töltötte a napjait. Az urával
viszont hideg, sQt néha egyenesen nyers volt az asszony.
Némán, zokszó nélkül tqrte hosszú évekig, hogy a férje nQi
büszkeségében megalázza, fájdalmat okozzon neki, de most, hogy
gyermeke sorsának megrontóját látta benne, kérlelhetetlenül
meggyqlölte a gazembert. Önpusztító volt ez a gyqlölet. Mindaz, amit
az utóbbi idQben Anna asszonynak el kellett szenvednie, a súlyos
mqtét, a lánya sorsáért érzett aggodalom és házassága végleges
megromlása, ismét aláásta amúgy is ingatag egészségét. Gyenge volt,
nyomorultul érezte magát, és bár ezt nagy erQfeszítéssel igyekezett
lánya elQl titkolni, tudta, hogy nem soká bírja már.
Warnstetten, ha csak lehetett, kerülte a feleségét, akinek a tekintete
mindig jéghideg fenyegetést árasztott felé, mintha nemcsak Lena
boldogságáért, hanem saját tönkretett életéért is elégtételt akarna
venni.
Lena nyugodtnak látszott. Csupán akkor lett ideges, és kereste félve
édesanyja társaságát, ha Borkenhagen jött hozzájuk látogatóba. Egyre
világosabban és kétségbeesettebben látta, hogy sohasem lesz képes
bensQségesebb kapcsolatot kialakítani a férfival. Kimondhatatlanul
szenvedett vQlegénye nyíltan hangoztatott nagy szerelmétQl,
ugyanakkor bántotta, hogy képtelen ezt az érzést viszonozni. Az sem
vigasztalhatta, hogy sohasem hazudott szerelmet Franznak. Azt
valóban megmondta: Nem vagyok szerelmes beléd de azt
elhallgatta elQle, hogy: a szíve másé. Néha már rászánta magát, hogy
megvallja az igazat, de azután félt a férfi szenvedélyének vad
kitörésétQl. Abban biztos volt, hogy jegyese nem nyugodna, amíg meg
nem tudná, ki a vetélytársa. Mivel Borkenhagen amúgy is ellenséges
érzéseket táplált Heinz Romittennel szemben, ebbQl a vallomásból csak
baj származhatott volna így azután Lena továbbra is hallgatott.
Anna asszony, amennyire csak lehetett, igyekezett megakadályozni,
hogy a fiatalok kettesben maradjanak. Úgy gondolta, így megvédheti
Lenát vQlegénye gyengédségi rohamaitól. Borkenhagennek ez persze
kellemetlen volt, és erQsen sürgette az esküvQt. Nem akart
karácsonynál tovább várni, és a hölgyeknek igen sok rábeszélésébe
került, hogy a határidQt végül kitolták február közepére.
Közben eltelt a nyár és az Qsz is. Korán megjött az elsQ fagy, és a hó
sem váratott sokáig magára. Karácsonyra már kemény jégpáncélba
burkolózott a világ.
Fred néhány nappal az ünnep elQtt érkezett Warnstettenbe. Még az
Q derqs természetét is alaposan próbára tette a házban uralkodó
rosszkedv.
Húgával nagy sétákat tettek, és szánkázni jártak. Csaknem naponta
kimentek a borkenhageni tóra korcsolyázni. Ez a tó választotta el
egymástól Warnstettent és Borkenhagent. Lena vQlegénye a tó nagy
részét bérbe adta egy jégkitermelQ társaságnak. A nagy táblákban,
szekéren, szalma között jeget szállító munkások a tó nagy részén
hatalmas lékeket vágtak csákányaikkal, de így is bQven maradt még
hely a korcsolyázásra.
Ezek a kirándulások nagyon jót tettek Lena testi-lelki egészségének.
A fiatal lány szerette a testmozgást a szabad levegQn, de egyedül
mostanában nem merészkedett messzire hazulról, nehogy
beleszaladjon vQlegényébe, és kénytelen legyen kettesben lenni vele.
Édesanyja a gyengesége miatt nem tudta elkísérni, így bátyja
hazaérkeztéig a hosszabb sétákról le kellett mondania.
Annál jobban élvezte most a Freddel töltött idQt.
A két testvér talán még közelebb került egymáshoz, Fred megértette,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]