[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Gloria és Hubyja pillantása idQnként gúnyos egyetértésben
összevillant, de azért óvatosak voltak.
Véget ért a vacsora, s a szomszédos helyiségben feketekávé, szivar,
cigaretta és többféle likQr várta a vendégeket. A legmohóbban Lindner
papa vetette rájuk magát, neki ugyanis ritkán volt része ilyen
élvezetekben. Az öregúr gyorsan be is csiccsentett, mire Lindner
mama elQvigyázatosságból néhány csésze erQs kávét töltött a férjébe.
IdQközben kiürítették az ebédlQt, hogy helyet csináljanak a
tánchoz. Sok fiatal volt a társaságban, akik örömmel fogadták a
lehetQséget. Gloriát is fellelkesítette, hogy táncolhat az Q Hubyjával.
Felcsendültek a muzsika elsQ hangjai. Meining a karját nyújtotta
Monának, s átvezette a másik terembe, hogy megnyissák a táncot.
Remek táncos volt, és jól vezette partnerét, menyasszonya azonban
már az elsQ kör után megállt, és mosolyogva így szólt hozzá:
 Foglalkozz a többi hölggyel is, Hubert! Nekem az urakkal kell
táncolnom.
A fiatalember izzó tekintettel nézett rá.
 Muszáj, Mona? A legszívesebben csak veled táncolnék.
A lány a fejét csóválta.
 Ízléstelen dolog lenne. Megnyitottuk a táncot, be kell érnünk
ennyivel.
Máris ott termett Richard, és mélyen meghajolt Mona elQtt. Hubert
elindult, hogy a következQ tánchoz megszerezze magának Gloriát.
Az ifjú Römer Monára emelte a tekintetét.
 Jobb szeretném, ha tánc helyett inkább beszélgetnénk. Úgy
érzem, lenne egymás számára mondanivalónk.
A lány elQre megérezte, hogy ma este sor kerül erre. Úgy hitte, lesz
elég ereje ahhoz, hogy belemenjen egy ilyen beszélgetésbe. Igyekezett
a lehetQ legnyugodtabban válaszolni.
 ElQbb forduljunk egyet a parketten, Richard! Aztán még eleget
kell tennem néhány kötelezQ táncnak. Egy óra múlva találkozhatunk a
kisszalonomban.
A férfi átkarolta Monát, s az elfojtott izgalomtól rekedten így szólt:
 Köszönöm, hogy táncolhatok és beszélhetek veled.
A lány megpróbált tréfálkozva válaszolni.
 Jézusom, Richard, csak nem fogsz ezentúl az illemtankönyv
elQírásai szerint társalogni velem?
 Nem, Mona. Veled szemben sohasem lennék erre képes.
Tánc közben mindketten úgy érezték, lebegnek. Csodálatosan
szabadnak tudták volna magukat, ha messze repülhetnek a sok
érdektelen embertQl, oda, ahol senki más nincs, csak Qk ketten. Nem
tudták, mióta táncolnak már, amikor elhallgatott a zene. Hirtelen
visszazuhantak a földre.
Richard egy darabig még nem mozdult a lány mellQl. Ártatlan
dolgokról csevegtek, de aztán odalépett egy úr, és a következQ táncot
kérte Monától. A fiatal Römer visszavonult tehát, és ettQl kezdve
válogatás nélkül kérte fel sorjában a hölgyeket. Úgy látta, Gloria
kiválóan szórakozik, és nem is hiányolja a vQlegényét.
Iszonyatos lassúsággal telt el ez az óra. Richard fellélegzett, amikor
végre körbeért a mutató. Kisétált a terembQl, és átment Mona
kisszalonjába, ahol beszélgetve gyakran elüldögéltek, mint két jó
barát.
Amikor a lány belépett az ajtón, Richard elébe sietett, és melegen,
megszorította a kezét.
 Köszönöm, hogy eljöttél, Mona. Gyere, üljünk le ide, mint
annyiszor, amikor kiöntöttük egymásnak a szívünket.
 Jaj, Richard, mennyire fognak hiányozni azok a bizalmas órák!
Gloria, sajnos, már közölte velem, hogy Q akar lenni az egyetlen nQ az
életedben, s még csekélyke helyet sem engedélyez a barátságunknak a
szívedben.
A férfi arca megrándult.
 Gloria idQnként rendkívül ostobán viselkedik. Nem gondolhatta
komolyan, s egyébként sem mondanék le soha a barátságodról.
 Én is ezt mondtam neki. Megakadályozhatja, hogy találkozzunk,
de azt nem, hogy megQrizzük egymás iránti rokonszenvünket.
 Köszönöm, hogy ezt mondod. Már nem is olyan nehéz a szívem.
Nyugodtabb leszek, ha hqséges barátként vigyázhatok rád. Pszintén
szólva, nem értem, hogyan jegyezhette el magát egy olyan értékes
ember, mint te, ezzel a Meining úrral. Semmit sem akarok mondani a
vQlegényed ellen, de az biztos, hogy nem illik hozzád.  Megfogta a
lány gyqrqs kezét.  Érzem, hogy valami nincs rendben.
Mona apró keze remegett a férfiéban.
 Ne felejtsd el, Richard  mondta minden büszkeségét
összeszedve  , hogy a szerelem sok mindent elsimít. Én ugyanígy
éreztem, amikor eljegyezted Gloriát, aki épp annyira nem illik hozzád,
mint Meining hozzám. Ne gondold, hogy nem tudom, mennyire
különbözünk egymástól. Tisztában vagyok azzal, hogy bQven van
áthidalnivalónk.
Richard szemében aggódás jelent meg.
 Bárcsak hihetném, hogy mindennek tudatában vagy, és nem
ringatod magad rózsaszín álmokban! Aggódom érted, Mona, bár
magam sem tudom, mi aggaszt ennyire. Soha, de soha ne feledd, hogy
azonnal hozzád sietek, ha bármikor tanácsra vagy segítségre lenne
szükséged! Úgy érzem, veszély leselkedik rád, s egyszer majd
szükséged lesz rám, Mona. Azonnal hívj, könyörgöm, azonnal! Senki
sem állhat melléd odaadóbban nálam. Ígérd meg, hogy így lesz,
különben egy percig sem lehetek nyugodt!
Olyan melegen és szívhez szólóan beszélt, hogy a lány alig bírta
visszafojtani feltörQ könnyeit. Görcsösen megszorította a férfi kezét.
 Köszönöm, Richard, szívbQl köszönöm. Szavamat adom: ha
szükségem lesz rád, azonnal hívlak. Most azonban fejezzük be a
beszélgetést, mert... nekem... Igen, vissza kell mennem a
vendégeimhez.
Az ünnepség folytatódott. A menyasszonyon és Richard Römeren
kívül mindenki elégedetten távozott. Már nagyon késQre járt, mire az
utolsó vendégek is hazaindultak.
Végre Mona is a hálószobájába mehetett. Sokáig állt összekulcsolt
kézzel, mélyen elgondolkodva. Fülében még mindig ott csengtek
Richard szavai. Mennyi jóság és együttérzés csendült ki belQlük,
milyen hqséges barátságról árulkodtak! Ó, miért is ígérte oda másnak
a kezét? Annak, aki ma idegenebb és közömbösebb volt számára, mint
bármikor, amióta igent mondott neki! Lehet, hogy Richardnak igaza
volt, amikor óvta Hubert Meiningtól? Valóban veszély fenyegetné? S
ha igen, vajon miféle?
Mona számára gyötrelmes egyhangúságban, mégis túl gyorsan telt
el az esküvQjéig hátralevQ két hónap. Minél jobban megismerte, annál
kevésbé tetszett neki Hubert Meining.
Ahhoz azonban kevés volt az idQ, hogy teljesen megismerje a férfit,
s így beláthassa önmaga ostobaságát. Az esküvQ elQtt túl sok volt az
elintézni- és elrendeznivaló.
Hubert fel nem foghatta, hogyan képes menyasszonya az
íróasztalánál hosszú órákat komoly és beható munkával tölteni.
Egyszer, amikor éppen a lány dolgozószobájában tartózkodott,
nem bírt tovább a kíváncsiságával.
 Miért szorgoskodsz ennyit, Mona? Mire valók akkor az
alkalmazottak!?
 Te munka nélkül szeretnél élni, Hubert?
A fiatalember rádöbbent, hogy megfeledkezett magáról. Kihúzta
magát, és fontoskodva így szólt: [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • loko1482.xlx.pl
  • sparcie
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • czas-shinobi.keep.pl