Hovirag es a titkos legyezo Lisa See

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

nadr�gjainak �s fej d�szeinek anyag�val hasonl�thattam �ssze, m�rpedig az Q ruh�i gy�ny�rq
sz�vetekbQl, �zl�ses mint�kkal k�sz�ltek egy hasonlóan eleg�ns ruhat�rba. Akkoriban a
k�kfestett ruh�j�t szerettem a legjobban. A fest�k bonyolult mint�zata �s a kab�tka szab�sa
sokkal szebb volt, mint amit a puveji asszonyok viseltek vagy k�sz�tettek. Hóvir�g m�gis
k�nnyed�n hordta e ruh�t, amelynek azt�n persze megt�rt az anyaga �s fakulni kezdett a sz�ne.
Igaz�ból csak annyit akarok mondani, hogy az a ruha �s az a szab�s ihletett meg engem. Olyan
ruh�t akartam varrni magamnak, amit ak�r minden nap felvehetek Tungkouban. �m a f�rjem
csal�dj�tól kapott pamutsz�vet eg�szen k�l�nleges volt. L�gy �s sima anyag�t �sszetett mint�k
d�sz�tett�k, �s csod�s m�lyk�k fest�kkel sz�nezt�k, amelyet oly nagyon m�ltattak a jaók. Ez az
aj�nd�k d�bbentett r�, mennyi mindent kell m�g tanulnom �s v�ghezvinnem, de m�g ez a
pamut is hitv�ny volt a selymekhez k�pest. A kapott anyagok nemcsak minQs�gben, de sz�nben
is t�k�letesek voltak. V�r�s az esk�vQre, de �vfordulókra, �j�vi �nneps�gekre �s egy�b
alkalmakra is kiv�ló. A lila �s z�ld az ifj� feles�g sz�m�ra igen megfelelQ sz�n. A vihar elQtti �g
k�kessz�rk�je �s a falusi tavacsk�k ny�ri k�kesz�ldje idQs �s �zvegy napjaimra. Fekete �s
s�t�tk�k �j csal�dom f�rfitagjainak. N�melyik selyem eg�szen egyszerq volt, m�g a t�bbibe a
p�ros boldogs�g betqj�t, bazsarózs�kat vagy felhQmint�t szQttek.
A f�rjem csal�dja persze nem az�rt k�ld�tt ilyen anyagokat, hogy szabadon felhaszn�lhassam
Qket. A kelengy�m �ssze�ll�t�s�hoz kellettek; Ez�sthold �s Hóvir�g is ez�rt kapott sz�vetet. Egy
�letre elegendQ takarót, p�rnahuzatot, cipQt �s ruh�t kellett k�sz�ten�nk, mert a jao asszonyok
szerint, semmit nem szabad elvenni a f�rj csal�dj�tól. �s a takarók!
Hadd mes�ljek róluk. Unalmas �s izzasztó feladat takarót csin�lni, de mivel mindenki �gy tartja,
hogy min�l t�bb takarót viszel a f�rjed h�z�ba, ann�l t�bb gyereket sz�lsz majd, mi is annyi
takarót csin�ltunk, amennyit csak b�rtunk.
Legjobban cipQt varrni szerett�nk. Varrtunk a f�rj�nknek, az anyósunknak, az apósunknak �s
mindenki m�snak, aki �j otthonunkban �lt fiv�reknek, nQv�reknek, sógornQknek, �s az �sszes
gyereknek. (Nekem szerencs�m volt, l�v�n a f�rjem a legidQsebb fi�. Csak h�rom �ccse volt. �s
a f�rficipQt nem d�sz�tj�k, teh�t gyorsan elk�sz�ltem vel�k. Ez�sthold nem j�rt ilyen jól. Az Q �j
csal�dj�ban egy fi� volt, meg a sz�lei, �t nQv�re, nagyn�ni, nagyb�csi h�rom gyerekkel.)
Magunknak tizenhat p�r cipQt varrtunk, minden �vszakra n�gy p�r jutott. Az �sszes �ltalunk
k�sz�tett holmi k�z�l a cipQk sz�m�thattak a legalaposabb vizsg�latra, de megel�ged�ssel t�lt�tt
el benn�nket a tudat, hogy mindegyik p�rba a tud�sunk legjav�t adtuk, a talp kialak�t�s�tól
kezdve az utolsó �lt�sig. A cipQk�sz�t�ssel megmutathattuk gyakorlati �s mqv�szi tud�sunkat is,
r�ad�sul a dolognak �r�mteli �s derql�tó �zenete is volt. A mi nyelvj�r�sunkban a cipQ szó
ugyan�gy hangzik, mint a gyerek. A takarók mellett a cipQkre is igaz volt h�t, hogy min�l t�bbet
k�sz�t�nk belQl�k, ann�l nagyobb lesz a gyermek�ld�s. A kettQ k�z�tt az a fQ k�l�nbs�g, hogy
cipQt k�sz�teni kifinomult munka, takarót varrni viszont kem�ny feladat.
Mivel egym�s mellett dolgozgattunk, bar�ts�gosan versenyezt�nk azon, hogy ki var�zsolja a
legszebb mint�kat a cipQk k�lsej�re, mik�zben a belsej�t meg erQss� alak�tja, hogy jól tartsa a
l�bat.
�j csal�djaink elk�ldt�k nek�nk a l�blenyomatukat. M�g egyik�nk sem tal�lkozott a f�rj�vel,
nem tudtuk, j�vendQbelink magas-e vagy net�n himlQhelyes, de a l�bm�ret�vel mindannyian
tiszt�ban voltunk. Fiatal l�nyk�nt hiszen ebben a korban mindenki �lmodozik mindenf�l�t
elk�pzelt�nk a f�rj�nkrQl e mint�k alapj�n. N�melyik sejt�s�nk beigazolódott. A legt�bb
azonban nem.
A mint�k seg�ts�g�vel pamutdarabokat v�gtunk �s a lenyomatokból egyszerre h�rom r�teget
ragasztottunk egym�sra.
T�bb ilyet k�sz�tett�nk �s az ablakba tett�k Qket sz�radni. A Hqv�s SzellQk �nnepe alatt nagyon
gyorsan megsz�radtak.
Ezut�n �sszefogtunk belQl�k h�rmat �s vastag, erQs talpp� varrtuk Qket. A legt�bben ism�tlQdQ
mint�kat varrnak, amelyek �gy n�znek ki, mint a rizsszemek, de mi le akartuk nyqg�zni �j
csal�djainkat, �gy k�l�nf�le alakokat h�mezt�nk; sz�rnyait illegetQ pillangót a f�rj�nknek, vir�gzó
krizant�mot az anyósunknak, �gon �lQ t�csk�t az apósunknak. R�ad�sul mindez csak a cipQk
talpa volt, mi viszont �zenetnek tekintett�k Qket, amellyel �j csal�dunk tagjait �dv�z�lt�k
abban a rem�nyben, hogy szeretni fognak benn�nket, ha odak�lt�z�nk.
Amint m�r mondtam, abban az �vben elviselhetetlen hQs�g volt a Hqv�s SzellQk �nnep�n. Csak
b�gyadoztunk a nQi szob�ban. Odalent sem volt sokkal jobb a helyzet. Te�t ittunk, mert azt
rem�lt�k, felfriss�ti test�nket, de m�g a legv�konyabb ny�ri kab�tk�nkban �s nadr�gunkban is
szenvedt�nk. �gy h�t gyakran felid�zt�k gyermekkorunk hqs�tQ eml�keit. �n elmes�ltem, milyen
volt mez�tl�b a folyóban. Ez�sthold felid�zte, hogy egyszer, k�sQ Qsszel �tszaladt a mezQn �s
megcs�pte az arc�t a hideg. Hóvir�g valamikor �szakra utazott az apj�val �s �rezte a Mongólia
felQl �rkezQ jeges fuvallatot. Ezek a t�rt�netek sem hoztak enyh�l�st. Ink�bb csak m�g jobban
szenvedt�nk tQl�k.
Papa �s B�csi megsajn�lt benn�nket, Qk tudt�k csak igaz�n, milyen kegyetlen a hQs�g.
Fiv�reimmel egy�tt minden nap kint dolgoztak a tqzQ napon. De szeg�nyek voltunk. Nem volt
belsQ udvarunk, ahol hqs�lhett�nk, sem birtokunk, ahov� kivittek volna minket a kulik egy fa
�rny�k�ba nem volt olyan hely�nk, ahol teljes biztons�gban lehett�nk az idegenek
tekintet�tQl. Papa �s B�csi �rny�koló ponyv�t fesz�tett ki nek�nk a Mama sz�veteibQl a h�zunk
�szaki oldal�n. A padlóra n�h�ny vastagabb t�li takarót ter�tettek, hogy puh�ra �lhess�nk.
�A f�rfiak napk�zben a f�ldeken dolgoznak mondta Papa. Nem fognak megl�tni
benneteket. Am�g ilyen marad az idQ, idekint is dolgozhattok, l�nyok. Csak any�toknak el ne
mondj �tok.
Ez�sthold rendszeresen �tj�rt hites bar�tnQihez h�mezni �s varrogatni, de �n tejfog� �veim óta
nem voltam �gy kint Puvejben. Persze, az udvarunkon sz�lltam be Madame Vang palankinj�ba
�s z�lds�get szedtem a kert�nkben. De ezen k�v�l csak a r�csos ablakomból n�zhettem ki az
utc�nkra. T�l sok�ig nem �reztem semmit a falu l�ktet�s�bQl. Ragyogtunk a boldogs�gtól
meleg�nk volt, de �r�lt�nk. Az �rny�kban �lve meglegyintett benn�nket a hqv�s szellQ, ahogy
az �nnep is �g�rte, a cipQfelsQr�szeket h�mezgett�k, elb�belQdt�nk a legkisebb r�szlettel is. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Pokrewne